A KÖZSÉG TÖRTÉNETE
Az államalapítás és a kereszténység felvétele után a Bakony erdei, szurdokai nyújtottak menedéket az ősi hithez ragaszkodó pogányoknak. Számos áldozati helyükről tudunk, így a Borostyán-kút (Szent-kút), Kertes-kő, Oltár-kő, Fehér-kő, Odvas-kő, Hegyes-kő környékén. Az államalapítás után kialakított vármegyék, püspökségek, kolostorok a keresztény, feudális rend megvédését és megerősítését szolgálták. A Bakonybéli – medence, a Bakony az ún. erdőispánság alá tartozott.
Bakonybél nevének első említése a Szent István-i alapítású bencés monostor oklevelében fordul elő. Nevének eredete magyar, a Bakony belsejében való fekvést fejezi ki. Az 1018-tól működő, a középkorban virágzó apátság köré nem települt falu, csak a szolgáló népek alkották a bencés közösség világi környezetét.
A török hódoltság ideje alatt a szerzetesek jobbágyaikkal együtt elhagyták a Bakonybéli-medencét, s csak a török kiűzése után tértek vissza. 1723-ban a Felvidékről származó apát főleg tót telepeseket hozott, akik jól értettek az erdőműveléshez, famegmunkáláshoz, valamint a mész- és szénégetéshez. Az 1770-es években német ajkú családokat telepítettek ide.
A 18. század közepére újjáépült a kolostor és a templom, kialakultak az utcák, felépültek a házak a mai Fő és Petőfi utcák környékén.
A Gerencén malom, deszka- és zsindelymetsző működött. 1779-ben hatalmas tűzvész pusztította az erdőt, egy év múlva a falu 130 háza égett le a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt.
A 19. században jelentős változásokon ment át a település. Az apátság iskolát épített a falunak. A tanárképző főiskola, amely 1832-tol 1848-ig működött, igen jelentos szellemi pezsgést teremtett a vidéki monostorban.
Somhegyen üveghuta működött 1815-1856 között, termékei népi iparművészetünk becses tárgyai. 1851-ben kőedénygyártás indult meg, amely azonban a városlődi és herendi üzemek mellett nem volt versenyképes, ezért öt év múltán megszűnt. A lakosság mezőgazdaságból és erdőhasználatból élt. A szántók területét az erdők és rétek rovására megnövelték. Kísérleteztek szőlőmuveléssel is, de sikertelenül.
A lakosok főként gazdasági faeszközök – favilla, fagereblye – készítésébőll, faszén- és mészégetésből éltek. Áruikat nemcsak Pápa és Veszprém piacain, hanem az egész országban, sőt Nyugat- és Dél-Európában is értékesítették. A faszerszám készítés hagyománya máig fennmaradt a faluban.
Mindkét világháború jelentős veszteséget okozott a falunak: az elsőben negyvenhárman, a másodikban közel negyvenen haltak meg. Nevüket a templom falán, illetve a templom előtti téren emléktábla és emlékmű őrzi. A második világháború végén hónapokon át állomásoztak itt a németek, akiket az 1945. március 24-érol 25-ére virradó éjszakai harcok után az oroszok váltottak fel.
Az utóbbi fél évszázadban jelentősen megváltozott a község élete.
1950-ben a népi demokrácia betiltotta a szerzetesrendeket, így a bakonybéli monostort is. A bencés szerzeteseknek 1950. októberében el kellett hagyniuk az épületeket, helyükbe hatvan gráci irgalmas nővért internáltak. A temetoben nyugszanak mindazok, akik a zárdájuktól távol, itt haltak meg. Később a főépületben szociális otthon működött.
1991-ben a Pannonhalmi Szent Benedek Rend visszakapta a béli apátság és a park tulajdonjogát, 1996-ban a Szeretetotthon igazgatását.
A hagyományos mezőgazdaság helyébe egyre inkább a helyi ipar, elsősorban a faipar lépett. A lakosság jelentős részének az erdőgazdaság, a fafeldolgozás, az idegenforgalmi szolgáltatások, a környező települések intézményei adnak munkát. Sok a faipari kisvállalkozó.
A község lakóinak száma ma 1400 fő körüli. A település közművekkel jól ellátott. Vezetékes vize van, csatornázott, telefonhálózata kiépített, élelmiszerüzletei kielégítik a lakosság igényeit. Orvosi rendelővel, gyógyszertárral, óvodával és általános iskolával rendelkezik.

 

HELYTÖRTÉNET

SZENT GELLÉRT TÉR
A rendszer váltást követően Bakonybélben csupán egy utca, ill. tér nevét kellett megváltoztatni. A mai Szent Gellért teret 1989 előtt Szabadság térnek nevezték.

BENCÉS TEMPLOM ÉS MONOSTOR - Szent Gellért tér 1.
Az 1018-ban alapított monostort a török után a 18. században építették újjá. 1754-ben szentelték föl a templomot. A barokk oltárokat és a szószéket az elmúlt évtizedben restaurálták. A főoltárt Pollinger Ignác pápai festőművész készítette.
Klastromkert /angolpark. A Gerence-patak partján található a megyei védettség alatt álló park, melynek kiterjedése 5,8 ha. Az arborétumba az 1830-as években a Bakonyban őshonos fákat és cserjéket telepítettek be. Az apátság parkjáról az első írásos feljegyzés 1834-ből Jidely főkertész tollából származik. A park korabeli állapotáról Beély Fidél bencés szerzetes máig megmaradt kéziratos naplója ad részletes információt. A park felső koronaszintjében 1834-ből származó lucfenyő, vörösfenyő, korai juhar, hegyi juhar és vadgesztenye található. A századfordulón ültethették a vérbükköt és a magnolia fát. A park különleges értéke a Bakony legidősebb somfái között nyilvántartott 200-300 éves somfa. - Megkezdődött a park kertészeti rekonstrukciós munkájának szakmai előkészítése. Az arborétum jelenleg nem látogat-ható.

KASZINÓ - Szent Gellért tér 15.
A reformkorban, Széchenyi István által kezdeményezett Kaszinó-program a helyi közösségek önszerveződését, a találkozás és a közélet lehetőségét szolgálta. Itt Bakonybélben az apátság és a tehetős helyi családok összefogásával a Kaszinó 1873-ban nyitotta meg kapuit.

GUZMICS-HÁZ - Szent Gellért tér 17.
Az elemi iskola az 1990/91-es tanévig itt működött. 1939-ben a csendőr laktanya mellett építettek a felsőbb évfolyamoknak tantermeket. - A helyi iskoláztatás a falu kiépülésének évtizedében megkezdődött. Erre vonatkozó első adataink az 1730-as évekből vannak. Ezt az épületet 1833-ban kezdte építtetni Guzmics Izidor apát, s még ebben az évben megkezdték az akkor még földszintes iskolában a tanítást.

EGYKORI KÖZSÉGHÁZA - Szent Gellért tér 19.
Homlokzatán az építtetés évszáma: 1880.

FALUVÉG - Petőfi utca
Szent Günter és Szent Gellért remetesége a béli monostortól negyedórányira lévő Borostyán-kútnál volt. A Petőfi utcán kell a falu végéig sétálnunk. Ezt az utcát hajdan Faluvégnek nevezték. Az egykori zarándokút mentén (a 21. számú ház kerítésében) még fél évszázada állt egy szép kápolna-fülke, melyet Malonyai Dezső örökített meg a Magyar Nép Művészete c. monográfiában. Ebben az utcában található egy szépen felújított nádfedeles ház. Még az ötvenes években az utca majd mindegyik házát náddal fedték. A Szekrényes család által építtetett tornácos ház már a 19. sz. közepi látképeken szerepel.

BOROSTYÁN-KÚT
Fehér kereszt - Kifelé, a falu határában bal oldalon a Szőlőgyöpnek nevezett hegyoldalban látható egy 1936-ban Haik János által állíttatott útszéli kereszt. Szent Márk napján a búzeszentelés végett ide zarándokoltak, hogy a határt és a búzát megszenteljék. Egyik évben ide, a másik évben pedig a másik faluhatárba, a pápai úti kereszthez mentek.
"Történt pedig, hogy amikor Gellért látta: Szent Imre gyarapszik erényben, és Krisztus segítségével az emberi nem ellenségét férfi módra legyűri, a nép zaja elől menekülve egy magányos helyre vonult vissza, melyet a nép nyelvén Bélnek hívtak. Itt hét álló esztendeig böjtnek, imádságnak, virrasztásnak szentelte magát, ki nem mozdult innen; kunyhót épített magának, ebben fogalmazta műveit, amelyeket saját kezűleg le is írt." (Szent Gellért kisebb legendája) Hét év elmúltával azonban István király az általa alapított csanádi püspökség élére állította Gellértet. István király halála után kitört zavargásoknak esett áldozatul több társával együtt. Budán a Kelen-hegyen 1046-ban halt vértanú halált. A forrás (Szentkút) és a mellette lévő kápolna emlékezteti a zarándokokat: megszentelt helyen vagyunk. A 19. századi hagyomány szerint a két jeles szent remetesége a Borostyán-kútnál volt. A jelenlegi kápolnát 1825-ben építet-ték a Borostyán-kútnál. Az un. Taródy-kereszt mellett vezet egy lépcső a Lourdes-i barlanghoz. A Kápolna előtt lát-ható Szent Gellért szobra, melyet Opra Szabó István mintázott. A Borostyán-kút fölött épült meg 1884-ben a Kálvária.

MALOM
A Malom u. 3. számú ház telkén állt még az 1970-es évek elején is a vízimalom.

PAJTARÉT
Tó - a 20. század első felében a mai focipálya mellett volt az apátság csónakázó tava. Az arborétumból kis híd és gesztenyefákkal övezett allé vezetett ide.
Kőedénygyár - 1851-ben Gerlicze Rafael megbízást kapott Sárkány Miklós apáttól, hogy szervezze meg Bakonybélben a kőedénygyártást. Gerlicze a Károlyi grófok hollóházi gyárában szerezte a képesítést. 1855 végéig működött a rövid életű vállalkozás.

ÚJTELEP
A mai Pápai utcával azonos.

CSENDŐR LAKTANYA - Pápai u. 3.
Az 1920-as években építették, mely az 1960-as évek óta az általános iskolának ad helyet.

ÁLTALÁNOS ISKOLA - Pápai u. 3.
1939-ban építették az akkori csendőr laktanya mellett a felső tagozatosoknak a tantermeket, 1987-ben elkészült a tornaterem is.

PÉKSÉG- Pápai u. 24.
Pápai József pékmester 1937-ben építtette azt a kemencét, mely a mai napig épségben megmaradt. Péksége 1976-ig itt működött.

ÚTSZÉLI KERESZT - A 20. sz. elején még a falu határát jelölte, a Kaszinó tagsága állíttatta.

FÜRDŐ
A mai Fürdő utcával azonos.

ONCSA-HÁZAK- A Fürdő utca elején az 1930-as években épült fel 11 un. ONCSA-ház. Az Országos Családvédelmi Szervezet olcsó telkek vásárlásával, közvetítésével segítette a sokgyermekes családok megtelepedését, házépítését. Eredeti állapotában a Malom utca 8/a alatti ház maradt meg, a többit elbontották, ill. átépítették.
Bakonyvári Márk 1938-ban nyitotta meg vendégfogadóját. A gyermekek üdültetését az 1947-es államosításig segítette. (Vadszőlő Szálló - Fürdő u. 47.)
Bende András paszománygyáros 1947-ben kezdte építeni az üdülőt, amelyet félkész állapotban hamarosan kisajátított a születő népi demokrácia. Hosszú ideig SZOT-üdülőként vált közkedvelt vendégfogadóvá, 1998-től a Bakony Hotel fogadja itt a vendégeket.

STRAND - A Fürdő utca végén a strand az 1930-as évektől egészen az 1950-es évek közepéig működött. Gál László kúriai bíró építtette.

NAGYMAJOR. és a KISMAJOR – Szent Gellért tér 5-7. sz.
Az un. nagymajorban a tehén- és lóistállók voltak, továbbá több cselédlakás is. Jelenleg 2 intézmény tulajdonában van a major: a Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészete és a Bakonyi Erdők Háza. A latin major szó önmagában is azt jelenti, hogy nagy (mármint a gazdaság), a szókettőzés nyilván abból fakad, hogy a telek közvetlen közelében volt az un. kismajor, ahol a juhaklok voltak. Az Erdők Házával szemközti telken néhány kőfal jelzi egykori helyét.

BAKONYI ERDŐK HÁZA
A természetvédelem és az erdőgazdálkodás történetét, bakonyi sajátosságait mutatja be a gyűjtemény. Tárlatvezetés igényelhető. Nyitvatartás: IV.1-től IX.30-ig:
keddtől péntekig 10-14, szombaton 12-16, vasárnap 9-13. X.1-jétől III.31-éig:
kedd és csütörtök: 10-14, szombat: 12-16

TEMETŐ
Már 1230-ban épült kápolna a régi temető helyén Szent Gellért tiszteletére, akinek remetesége ott lehetett. A 19. szá-zadi források említést tesznek egy un. régi temetőről, amiben még állt egy középkori kápolna, mely Szent Gellért személyéhez kötődött. Ennek pontos helyét nem ismerjük.
A gráci irgalmas rendi nővérek sírkertje - 1950. október 10-étől a nővérek ellenőrzése végett internáló tábort alakított ki a népi demokrácia az egykori bencés monostorban. Ezt idővel legalizálták a "szociális otthon" névvel. A temető bejáratától jobbra nyugszik majd félezer apáca.
A bejárattal szemközt van a bencés sírkert. Sárkány Miklós apát úr sírja áll a temetőkereszt közelében.

BÉKAVÁROS
A mai Rákóczi tér.
A Kopjafát Kovács Lászlóné a 2000. millennáris év emlékére állíttatta.

SUTTONY
A mai Óvoda utcával azonos.

ÓVODA - Óvoda u. 8.
A napjainkig Suttony-nak nevezett falurészbe a Rákóczi téren keresztül juthatunk. Az óvodát Haik János alapította 1937-ben. Az intézményt a Szatmári Irgalmas Nővérek vezetésére bízta, akik 1948-ig gondozhatták a falu apraját.

HALASTÓ
A temető és a Deák Ferenc utca közötti mélyedésben volt az apátság halastava.

KÖVES-HEGY ALJA
A Széchenyi és a Deák Ferenc utca által határolt területet jelöli. Ezekben az utcákban még a mai napig készítenek kaszanyelet, fa gereblyét és favellát.

FŐ UTCA
A második világháború előtt élénk kereskedelmi élet volt a településen, itt a Fő utcán már ekkor működött a Weiss Bolt (6. sz.), a Deutsch bolt (12. sz.), a Hangya Szövetkezet (a mai ÁFÉSZ üzlet helyén) - a Szent Imre cserkészcsapatnak itt volt a klubhelysége. A Brenner kocsma volt a mai Pikoló elődje.

TÁJHÁZ (HASPRAI HÁZ) - Fő utca 15.
A bakonyi népi építészet egyik legszebb példája, amelyet a család 1895-ben építtetett. A gazdaporta a nagyházból, a kisházból és az un. torkospajtából áll. A két házat az utca felől szép íves kapu köti össze. 1970-től 1994 őszéig néprajzi múzeum működött itt.

KOVÁCS MŰHELY - Fő u. 30.
Ezen a telken működött a Jakab család kovácsműhelye több nemzedéken át. A falunak egyidejűleg több kovácsmestere is volt. Hüll Józsefnek a mai postaépület helyén állott a műhelye, Szalai Mihály műhelye pedig a Kossuth utcában volt.

CIGÁNYÁROK
Kacatgyár - Gyár utca 11.

Bakonybélben még a II. világháború előtt létesült a helyi szájhagyományban "Kacatgyár"-nak nevezett játékkészítő kisüzem. A háborúban hadiüzemmé alakították át, ekkor un. "Tankholz"-ot (fával üzemeltetett autók "üzemagyaga") készítettek.

DOMBÓVÁR
A mai Kossuth utcával azonos. A falu legjellegzetesebb utcája. Építészetileg is karakteres. Számos 19. századi elemet is megőrző portát láthatunk itt. A házak jó ritmusban váltakoznak, szépen illeszkednek a táj domborzati viszonyaihoz. Bakonybél hegyi falu, az építészet és a táj szép harmóniája tanulmányozható ebben az utcában.

ZSIDÓ TEMETŐ
Az egykori Weiss-ház a mai Kossuth u. 14. számú házzal azonos. Ezen háztelek Szőlőgyöppel határos részén alakították ki a zsidó családok a temetőkertet. Mindkét bakonybéli családot Auschwitzba hurcolták el.

PÁSKOM
Egy nemrég nyitott utca vette fel a korábban mezőgazdasági művelés alatt álló határnevet. A "Páskom" helynév tágabb jelentéskörével is találkozhatunk: a mai Páskom, József Attila és Kossuth utca által határolt földterületre is használják.

PITYERDOMB
Az un. Újsortól a faluvéget megjelölő keresztig terjedő utcasort nevezik Pityerdombnak. Ez a kereszt az un. Piros kereszt, a Borostyán-kút előtti kereszt pedig az un. Fehér kereszt.

ÚJSOR – Jókai utca
Az Önkormányzat utcájában szép boltíves, tornácos házat láthatunk.
Bognár-háza - Itt a Jókai u. elején, az önkormányzattal szemközt volt Pucsek Ferenc bognár műhelye.

HELYTÖRTÉNETI SÉTA SOMHEGY-PUSZTÁN
Aki a helytörténeti barangolás közben kedvet kapott, hogy a béli völgyből Somhegypusztára átballagjon, az bizonyosan valakihez megy. Ahol kevesen élnek, ott többet tudnak a táj és az ember múltjáról, lehetőségeiről.
A 19. században üveghuta működött Somhegypusztán. A béli apátság tulajdonában lévő hutát Neumann Ábrahám létesítette 1815-ben. A kisüzem elsősorban háztartási és kocsmai üvegárut gyártott. Néhány szép példány a budapesti Iparművészeti Múzeumban látható. 1856-ban gazdasági okok miatt bezárták. A puszta Zirc felöli végén, a vadászház melletti völgyben működtek az üveghták.

Lájkoljon a Facebook
Bakonybél- Juhász-Ház & Pál-Ház oldalon!

Klikk az ikonra!

 

Bakonybél

Látkép a Köves-hegyről

Tájház (Hasprai Ház)

Boltíves tornác a tájházban

Barokk templom

A templom az arborétum felől

Nepomuki Szent János szobra
a templom parkjában

A Szentkút kápolnája

Kálvária a Szentkútnál

Látkép a Szőlőgyep-ről