NÉHÁNY NEVEZETESSÉG BAKONYBÉLBEN

SZENT MAURÍCIUSZ PLÉBÁNIATEMPLOM

A Barokk templomba lépve a belső tér nyugalma, harmóniája ragadja meg a látogatót. Tekintetünket a hatalmas főoltár vonzza magához, amelynek kékes- vöröses színárnyalatai és az aranyozás uralják a templom egész terét, a mellékoltárok és a szószék építményeit is.
A főoltárt Polinger (Pohlinger) Ignác pápai festő festette, felállítására 1758. december 13-án került sor. A kompozíció három részre osztott.
A kép alján az alapító Szent István király és Boldog Gizella királyné térdel, kezükkel a béli monostor és a templom épületére mutatnak, amely a 18. század közepi alakjának hiteles ábrázolása. István király térde előtt párnán nyugszanak a világi hatalom jelképei: a korona és a jogar. A „földi” szférából a királyi pár tekintete vezet át a középső, a felhőkön álló szentek mezőjébe. Középen Szent Mauríciusz áll dárdával és zászlóval a kezében, mögötte katonái, vértanú társai sorakoznak.

Az oltár legfölső részében Szűz Máriának a mennyek királynéjává koronázását látjuk. A világmindenséget jelképező kék színű gömbön az Atyaisten ül, szemben vele vörös palástban Jézus Krisztus, keresztje szára alatt a Szentlélek galamb alakban látható. Mária koronája rímel a Szent István-i felajánlásra, Magyarország Szűz Mária oltalmába helyezésére. A három mező így olvad egységes szimbolikus kompozícióba, amelyet Boldog Gizella, Szent Mauríciusz és Jézus vörös palástja is megerősít.
Az oltárkép két oldalán egy-egy nagyméretű szobor áll: Szent László király, kezében bárddal, és Szent Imre herceg a tisztasági fogadalmára utaló liliommal. Az oszlopok talapzatán a négy evangélista ül, eredetileg egy szószék szobrai voltak. A koporsó alakú oltárasztalon a templom sisakjára rímelő tetővel díszített tabernákulum, ajtaján az Emmauszi tanítványok ábrázolásával. A Feltámadt Krisztus az Utolsó vacsorára utaló kenyértöréssel fedi fel kilétét két tanítványa előtt.

A tabernákulum két oldalán – és a Szent Benedek oltáron - üvegezett ereklyetartóban az agaunumi vértanúk ereklyéit helyezték. A diadalív két oldalán egy-egy mellékoltár épült: a Mária-oltár, amelynek festményén Szűz Mária látható, amint lábával a bunt jelképezo kígyó fejére tapos. A másik oldalon a rendalapító Nursiai Szent Benedek alakja áll, kezében tartja a rend szabályzatát, a Regulát és a pásztorbotot, lábánál kis térdeplo angyal, mitrával – apátsüveggel. A másik oldalon a legendáját idézo pohárral (italát megmérgezték, de a pohár eltörött). Mindkét kép a 19. században készült, alkotóik ismeretlenek. A hajó jobboldali falán függő festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor István király és Gizella királyné Szent Gellértre bízza Imre herceg nevelését. Kropp Frigyes győri festo műve. A hajó bal oldali falának utolsó képe a leghíresebb, id. Dorffmeister István alkotása 1779-ből. A Szent Család Jeruzsálemből Názáretbe való visszatérését ábrázolja.

A szószék 1760-ban készült el. Mellvédjén az apostolok szétküldését ábrázoló aranyozott dombormű, támfalán a Jó Pásztort ábrázoló festmény látható, amely feltehetoen Polinger Ignác műve. Eredeti, az oltárokéval azonos színezését az 1999-es restaurálás során nyerte vissza.
A veszprémi Wilde János József mester műemlék orgonája 1822 óta szolgálja a templomi liturgiát.

 

SZENT-KÚT, BOROSTYÁN-KÚT

A templomtól a Petőfi utcán végig haladva, 1,5 km séta után érünk a Borostyán-kút forráshoz, és a mesterséges tó partján álló Szent-kút kápolnához.
„Alig lehet helyet képzelni, mely ájtatos fohászokra jobban buzdítana, mint a Szent Kútnak környéke, hol a patakocska szünet nélküli moraja Isten szellemétől átlengedett ezeréves bükkös lombjainak suttogásával olvad össze.” (Rómer Flóris, 1860.)
Évszázadok óta legendák és népszokások fűződnek e helyhez, mely feltehetően a pogány honfoglalóink számára is áldozó hely volt. 1015 körül érkezett ide Gizella királyné rokona, a később szentté avatott Günther bencés szerzetes, a monostoralapító, hogy elmélkedő remeteéletet éljen a Borostyánkőnek nevezett hegy tövében. Bél Mátyás a 17. század elején a Veszprém vármegye leírása című munkájában írja:
„…Hegyes-kő felé pedig az ott emelkedő hegyek lábánál van egy szépen fölemelkedő, határkő módjára magasló szikla, amely azonban erős fákkal benőtt (neve: Borostyánkő). Annak csúcsán épített egykor a dicsőségesen mennybe ment Boldogságos Szűz Mária tiszteletére remeteséget Szent István rokona, Szent Günther és ott élt jámborul, s amint híre járt, ott is halt meg.”
Más források Szent Gellért sziklájának nevezik. Hiteles történelmi adat, hogy Szent Gellért, miután Imre herceg nevelését befejezte, a Bakony csendjébe vonult vissza, s itt élte remete életét 1023-1030 között. Szent Günther és Szent Gellért emléke elevenen élt az évszázadok során. Szent Gellért itteni tartózkodását hitelesíti Szent Gellért püspök nagy legendájának egyik epizódja:

„Történt pedig, hogy mikor Gellért látta: Szent Imre gyarapszik az erényben, és Krisztus segítségével az emberi nem ellenségét férfi módra legyűri, a nép zaja elől menekülve egy magányos helyre vonult vissza, melyet a nép nyelvén Bélnek hívtak. Itt hét álló esztendeig böjtnek, imádságnak, virrasztásnak szentelte magát, ki nem mozdult innen, egy kunyhót épített magának, ebben fogalmazta műveit, amelyeket saját kezűleg le is írt. Egy napon azután, míg írogatott, és a túlságos elmélkedéstől éppen szunyókálni kezdett, egy szarvastehén jött oda borjával, és mind a kettő melléje telepedett a földre. Egyszer csak a szarvasbika egy farkas elől menekülve nagy robajjal rájuk rontott, mire a szarvastehén megfutamodva borját ott hagyta a kiválasztott mellett; ez el akarván bújni, a tintát, mellyel írt, a földre döntötte. A szarvasborjú azután követte őt hazatértében, s a püspök kenyerén élve, többé nem is tágított mellőle.
Egy másik alkalommal pedig Szent Gellért, mikor batyuját vitte, bejárata előtt egy ott heverő farkast talált. Mikor észrevette, hogy meg van sebesítve, ajtót nyitott neki, és a farkas bement vele. Mikor aztán batyuját letette, a farkas leterült elébe a földre, s addig föl sem kelt, míg meg nem gyógyult. Ettől fogva a szarvasborjú is, a farkas is ott maradtak, és nem bántották egymást.” (Részlet Szent Gellért püspök Nagy legendájából Szabó Flóris fordításában)
A kővel övezett medencében három forrás fut össze. Egy 19. századi újságcikk szerint mindháromnak külön neve van: Gellért, Mór és Günther. A sziklagörgetegeket pedig a néphagyomány „Szent Günther könnyei”-nek nevezi.
1825-ben Szent Gellért tiszteletére szentelt kápolnát emeltek, „…hogy eleget tegyenek a hívők jámbor óhajának, akik évenként ide szoktak zarándokolni.”


Ezt a kápolnát váltotta föl 1889-ben a ma álló épület. Ez évben készült el a Krisztus szenvedéstörténetét megjelenítő 14 képből álló stáció, amelynek végén, a szikla tetején emelkedik a Kálvária. Az általánosabb Krisztus és a két lator keresztje helyett itt a Megváltó keresztjének két oldalán Szűz Mária és János apostol alakja áll. A kereszt talapzatán olvasható: „Jézusom irgalom 1888.”
Még két kőkeresztet talál itt a látogató, melyek a vallásos áhítat jelei. A kápolna mellet lépcső vezet egy elfalazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária szobor került.
A katolikusok számára kultikus hely volt a Borostyán-kút, keresztjárások és zarándoklatok színhelye. Az egy napi járóföldre fekvő települések hívei vonultak énekelve papjukkal, zászlaikkal Szent Móric (Mauríciusz) ünnepnapján (szeptember 22.) Bakonybélbe.
Érdekes népszokás kötődik a Szent-kúthoz. A Húsvét előtti nagyhéten, Nagycsütörtök éjszakáján a legények és a férfiak egy favázra erősített szalmabábut vittek a kápolnához. Nagy tüzet raktak, melyet egész éjjel őriztek, s amelyen megégették a Pilátust jelképező szalmabábot, mert „ő adta a zsidók kezére Jézust”. Mielőtt azonban elégették a bábut, botokkal meg is verték. Ez a Pilátus-verés, amellyel a zsidók lármázását vagy a természet haragját utánozzák Krisztus megfeszítésekor. Ez a téltemetési szokással átitatott Pilátus-égetés a források szerint az 1960-as évekig élt a falu határában.

 

HASPRAI-HÁZ – TÁJHÁZ

A jellegzetes bakonyi háztípust képviselő bakonybéli tájházat egy 1857-ben készült térkép már jelöli. Két házát a Hasprai család építette a 19. században. A barokkosan ívelt kapu a két épület utcai homlokzatát köti össze.
A régebbi, a kisebbik ház eredetileg három osztatú, füstös konyhás épület volt, amely elé – a homlokzaton olvasható évszám tanúsága szerint – 1895-ben egy üzlethelyiséget emeltek. Az üzlet mögött, az udvar felé haladva volt a lakószoba, amely a füstös konyhából nyílt. A bolt és a szoba között eredetileg nem volt ajtó. A konyhát szinte teljesen betöltötte a téglából rakott kemence, amelynek füstje a kettéosztott ajtó felső részén távozott. Később szabad kéményes lett a konyha, ahol a kémény kitűnő húsfüstölő volt. Mára a bejáratai módosultak, a ház eredeti szerkezete megváltozott. A nagyobbik épület legfőbb dísze az ívelt, oszlopos tornác vagy gádor . Ez eredetileg bolthajtásos volt, amit a 20. század elején a tulajdonosok síkfedéssel cseréltek föl. Konyhája is füstös konyha lehetett, a jelenlegi tűzhelyet, mely cilinderkéményes a család saját igényének megfelelően alakította át. Az utcai szobában a fiatal házasok, az öreg gazda fia és menye lakott a családjával, miután a fiú megházasodott. A hátsó szobát az „öregek” használták. Ennek bútorzata ugyanúgy sarkos elrendezésű, de egyszerűbb, mint a tiszta szobáé. Az legutolsó tulajdonosok elmondása szerint az egész család a hátsó szobában lakott, s az első szoba a vendégeknek és betegeknek fenntartott „tiszta szoba” volt. Benne eredeti, díszes, barna szemes kályha áll.
A gádor alól nyílt az istálló, amelyben lovakat és teheneket egyaránt tartottak. Csehsüveges boltozatát, a két középső oszloppal az idők folyamán síkmennyezetűvé alakították. Jelenleg időszaki kiállítások számára újították föl, döngölt padlója téglaborítást kapott.
A tornác végén lépcsősor vezet a boltíves pincébe, amely elsősorban tároló helyiségként (káposztás hordó, az eltevés eszközei) szolgált.
Az udvar végében áll a környéken egyedüliként megmaradt, kiugró előrésszel épült ún. „torkospajta”. A pajta keresztben áll az udvaron, oldala deszkafalas volt a jó szellőzés biztosítása miatt. Ez a pajta típus a kisnemesi falvakban és a jómódú gazdáknál volt jellemző. Baloldali, egykor nyitott részében, a szérűben állt az ökrös szekér, vagy a lovas kocsi.

 

 

BAKONYI ERDÖK HÁZA

A Bakony eredeti erdeihez közelálló erdőterületein, annak magas-bakonyi részén hozta létre a magyar természetvédelem 1991-ben a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzetet. A tájvédelmi körzet jól reprezentálja a Bakony-hegység természetes erdőtársulásait, melyet emberi beavatkozás csak kismértékben érintett, a táj megőrizte viszonylagos eredetiségét.
Hasonló jellegű természeti táj hazánkban már sajnos csak elvétve található. Az itt található természeti értékek megőrzése, további fenntartása, a terület többcélú hasznosítása átfogó természet –és tájvédelmi intézkedésekkel, tájvédelmi körzet létesítésével volt biztosítható. A nagy összefüggő erdőterület elsősorban gazdálkodási célokat szolgál, de emellett jelentos a környezetvédelmi, turisztikai és üdülési szerepe is. A 8754 hektáros Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet 478 hektárnyi területén fokozott védelmet rendeltek el.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága törekszik a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet minél sokoldalúbb bemutatására. Ezt szolgálják létesítményei, kiállítóhelye, oktatóbázisa, jelzett Boroszlán tanösvénye és a Gerence-völgyben kiépített autóspihenői.

A Magas-Bakony természeti értékeit, az erdőgazdálkodás eszközeit és szempontjait hivatott ismertetni a Bakonyi Erdők Háza
(Bakonybél, Szent Gellért tér 9.)
A bakonybéli apátság hajdani gazdasági épületegyüttesének korszerű felújítása teremtette meg annak a lehetőségét, hogy az egykori magtárban természetvédelmi és erdészeti gyűjteményt lehessen kialakítani.
A gyűjtemény földszinti terme magát a természetet mutatja be: a hegység földtörténeti múltját, főbb kőzeteit, ásványait, érdekes földtani jelenségeit és védett növényeit. Megismerkedhetünk az erdőrendező mérnök egykori mérő, térképező eszközeivel és munkájával.
Az emeleti terem a természetben élő, dolgozó, annak javait hasznosító erdész, vadász és faműves emberek tevékenységével ismertet meg. Egy hangulatos diorámában láthatjuk a Bakony vadon élőállatait, s Dani Pál naiv festő képein a bakonyi erdő vadregényes világát. Az erdőgondnoki szobának berendezett kiállító sarok az egykori selmecbányai erdőmérnök képzésnek és Dobó Jenő farkasgyepüi erdőgondnok életművének állít emléket.

 

Az Erdők Háza szomszédságában, a gazdasági udvar hajdani pajtájában 2002-ben alakították ki az Erdőismereti Oktatóbázist és Kismesterségek Házát, amely a természetismeret, a környezetvédelem tanítását szolgálja. Az erdei iskolai és tábori programokon a fiatalok megismerkedhetnek a természetes anyagok hagyományos, a népi kultúrában gyökerezo hasznosításával is.

Az Erdők Háza szomszédságában, az úgynevezett nagy major udvarán álló hajdani pajtában a Balaton-felvidéki Nemzeti Park 2002-ben alakította ki az Erdőismereti Oktatóbázis és Kismesterségek Házát, amelyben erdei iskolákat és nyári táborokat szervez a Bakony természeti, történelmi és kulturális értékeit megismerni vágyó általános iskolai korosztály számára. A Tájvédelmi Körzet szívében fekvő Bakonybél és környékének bemutatása természetismereti kirándulások, (erdőismeret, vízvizsgálat, földtörténeti időutazás), faluismertető séták, múzeumlátogatás és kézműves foglalkozások keretében szakemberek vezetésével történik.

Lájkoljon a Facebook
Bakonybél- Juhász-Ház & Pál-Ház oldalon!

Klikk az ikonra!

 

 

A bakonybéli római katolikus templom
és monostor

 

 

 

A Szentkút kápolnája a három forrással

 

Tó a Szentkútnál


A Hasprai Ház
Szabadtéri néprajzi múzeum

 

 

 



Bakonyi Erdők Háza

Bakonyi Erdők Háza

Bakonyi Erdők Háza